Védőszentünk köszönti Önt a Király Klubban!
|
Itt mindig szeretettel várjuk! Dover Klub (VII. Király u. 9.) |
SUTYIZÁS 24
|
|
2016. április 1-én, pénteken este 6-kor a Bp. VII. ker. Király utca 9. pincéjében találkozunk mindazokkal, akik szeretik, értékelik Koltai Lajost, alias Sutyit, a rendező-operatőrt, az embert, és az ő önzetlen, emberi, művészi, baráti hozzájárulását, amit sutyizási rendezvényeinken ad nekünk. Sutyi annál boldogabb lesz, minél többen eljövünk. Program: Koltai Lajos felköszöntése Sutyi Kvíz Piknik. Kérjük sutyizó társainkat, hogy kivételesen személyenként 500-tól 2000 forint közötti összeg pikniken kívüli hozzájárulással szálljanak be ennek a napnak megünneplésébe. A hozzájárulásokat a Budapest Bank 10102086-41513000-01003000 számú számlaszámra javaslom átutalni 2016. március 25-ig. A közleményrovatban tüntessük fel: Sutyizás. Nagyon fontos, hogy március 29-ig pontos visszajelzést kapjunk azoktól, akik velünk lesznek ezen a szép napon. Minden korábbi, jelenlegi és jövőbeli sutyizót szeretettel várunk! Értesítés: Hencsei Kálmán chat45@doverkiraly.t-online.hu 20 4567-741 Verasztó Lajos veraszto@doverkiraly.t-online.hu 20 9716 777 |
|
Eseményeink
|
23. SUTYIZÁS
2016. február 12 -én, pénteken este 17 órakor A NAPFÉNY ÍZE Rendezte: Szabó István, 1999. Főszerepben: Ralph Fiennes operatőr: KOLTAI LAJOS Belépés díjtalan. Szeretettel várjuk egymást. (piknik) Kérjük, hogy aki részt akar venni az összejövetelen, 2016. február 10-ig (szerda) jelezze email-en vagy telefonon, hányan szeretnének jönni. Verasztó Lajos email: veraszto@doverkiraly.t-online.hu telefon: 06 20 9716 777 Hencsei Kálmán email: chat45@doverkiraly.t-online.hu telefon: 06 20 4567 741 |
|
|
22. SUTYIZÁS
2015.december 4-én, pénteken este 6 órakor Bp. VII. Király utca 9. PINCE vagy I. em. BEING JULIA GOLDEN GLOBE DÍJ A SZÍNÉSZNŐNEK avagy: CSODÁLATOS JÚLIA (Rendezte: Szabó István, 2004) a DOVER KLUBBAN magyar film angol felirattal ANNETTE BENNING (AMERICAN BEAUTY) és ahogyan az operatőr: KOLTAI LAJOS látja Belépés díjtalan. Evés, ivás piknikben Szeretettel várjuk egymást. (1-es csengő) Kérjük, hogy aki részt akar venni az összejövetelen, 2015. december 1-ig (hétfő) jelezze email-en vagy telefonon, és hogy hányan szeretnének jönni. Verasztó Lajos, email: veraszto@doverkiraly.t-online.hu telefon: 06 20 9716 777 Hencsei Kálmán, email:chat45@doverkiraly.t-onlone.hu telefon: 06 20 4567 741 |
|
21. SUTYIZÁS
2015. október 2-án, pénteken este 6 órakor
(Bp. VII. Király utca 9., I. em., 1-es csengő)
A CSÁSZÁROK KLUBJA
THE EMPEROR’S CLUB
a DOVER KLUBBAN
amerikai film (2002)
William Hundert: Kevin Kline Sedgewick Bell: Emile Hirsch Elizabeth: Embeth Davidtz
rendező: Michael Hoffman operatőr: Koltai Lajos
író: Ethan Canin forgatókönyvíró: Neil Tolkin
zene: James Newton Howard
további szereplő(k):
James Ellerby: Rob Morrow Woodbridge igazgatója: Edward Herrmann
Bell szenátor :Harris Yulin Louis Masoudi: Jesse Eisenberg
Történelmi lecke fiúknak, tanároknak, embereknek, korunknak.
Belépés díjtalan.
Evés, ivás piknikben
Szeretettel várjuk egymást.
Kérjük, hogy aki részt akar venni az összejövetelen, 2015. szeptember 29-ig (kedd) jelezze email-en vagy telefonon, és hogy hányan szeretnének jönni.
Verasztó Lajos, email: veraszto@doverkiraly.t-online.hu telefon: 06 20 9716 777
Hencsei Kálmán, email:chat45@doverkiraly.t-onlone.hu telefon: 06 20 4567 741
************
A MONORI LILI EGYESÜLET BEMUTATJA:
GYEREKEK A GULÁGON
Szereplők:
Székely Rozi, Monori Lili, Székely B. Miklós, Újlaki Béla
Bemutató előadás: 2015. augusztus 20. este 7.
DOVER KLUB
Budapest, VII. ker. Király utca 9. 1. em. (1-es kapucsengő)
További előadások: szept. 7.8.10. este 7 órakor
1922-ben 9 millió otthontalan gyerek vándorolt a Szovjetúnió útjain, a polgárháborús állapotokban. 80 %-os volt az elhalálozás közöttük.
H. Péter írása az előadás kapcsán:
2015. október 2-án, pénteken este 6 órakor
(Bp. VII. Király utca 9., I. em., 1-es csengő)
A CSÁSZÁROK KLUBJA
THE EMPEROR’S CLUB
a DOVER KLUBBAN
amerikai film (2002)
William Hundert: Kevin Kline Sedgewick Bell: Emile Hirsch Elizabeth: Embeth Davidtz
rendező: Michael Hoffman operatőr: Koltai Lajos
író: Ethan Canin forgatókönyvíró: Neil Tolkin
zene: James Newton Howard
további szereplő(k):
James Ellerby: Rob Morrow Woodbridge igazgatója: Edward Herrmann
Bell szenátor :Harris Yulin Louis Masoudi: Jesse Eisenberg
Történelmi lecke fiúknak, tanároknak, embereknek, korunknak.
Belépés díjtalan.
Evés, ivás piknikben
Szeretettel várjuk egymást.
Kérjük, hogy aki részt akar venni az összejövetelen, 2015. szeptember 29-ig (kedd) jelezze email-en vagy telefonon, és hogy hányan szeretnének jönni.
Verasztó Lajos, email: veraszto@doverkiraly.t-online.hu telefon: 06 20 9716 777
Hencsei Kálmán, email:chat45@doverkiraly.t-onlone.hu telefon: 06 20 4567 741
************
A MONORI LILI EGYESÜLET BEMUTATJA:
GYEREKEK A GULÁGON
Szereplők:
Székely Rozi, Monori Lili, Székely B. Miklós, Újlaki Béla
Bemutató előadás: 2015. augusztus 20. este 7.
DOVER KLUB
Budapest, VII. ker. Király utca 9. 1. em. (1-es kapucsengő)
További előadások: szept. 7.8.10. este 7 órakor
1922-ben 9 millió otthontalan gyerek vándorolt a Szovjetúnió útjain, a polgárháborús állapotokban. 80 %-os volt az elhalálozás közöttük.
H. Péter írása az előadás kapcsán:
Gyerekek a Gulágon
Képzeljünk el egy színházat. Egy frissen ácsolt színpadot. Képzeljük el a nézőtér forró némaságát.
Régi színház legyen. Abból a korból való, amit a magyar színházi játék kezdetének szoktunk nevezni.
Lehet vendégfogadó szálája, ivó, vagy éppen kocsiszín.
A színpadon néhány gyertya lebegjen a légvonatban.
És képzeljünk el egy színésznőt is, aki a hősnőt fogja játszani: szép, fiatal nő, címeres páncélba öltözötten szóljon a színész.
Igyekezzünk a szerzői utasításokat betartani.
A színészt engedjük le a mennyezetről egy kötélen, s lássuk, amint „a holttestre akadt,irtózva rezzen.
A színen tehát legalább két oszlopnak kell lennie.
Ügyes gépészünk folyvást mozgassa a békákat, kígyókat és gyíkokat az álfalak mögül.
Most lenn vagyunk a mélyben, a borzasztótorony belsejében.
Ügyeljünk a szöveghűségre, a korhűségre, legyünk pontosak. Az egykori Szejfullina regényét, a Törvénysértőket rekonstruáljuk, a gulágon élő, és szerteszét csavargó 9 millió gyerekről. A szerző Ligyija Szejfullina., 1922.
Szövegét nem szabad átigazítanunk, peshedt helyett nem szükséges poshadtat mondani, a térdek ne reszkessenek vagy koccanjanak, hanem egészen nyugodtan kocogjanak, s amit elképzelünk, ne jelenet,hanem csakugyan jelenés legyen: jelenés abban az értelemben, ahogy az egykori néző, rendező, író és színész színházi jelenetként elképzelte: inkább az álombéli vagy túlvilági történéssel, mint az éber evilágisággal rokonnak, hiszen a Gulágot soha nem fogadhatjuk el.
Festessetek a kortinára valami gulágbeli horror jelenetet.
Alkalmazzatok széles és nagy gesztusokat, hogy a rossz látási viszonyok ellenére mindenki érthessen mindent még az utolsó sorban is.
Előadásotoknak azokat az egyszerű érzelmeket kell kiváltania, melyeket akkor éreztetek utoljára, amikor először vittek bábszínházba titeket.
A hihetetlennek kell hihetően megtörténnie.
A figuráknak ne kölcsönözzetek túlzottan nagy lelki mélységeket, mert az nincsen nekik, ám hangsúlyos filozofémákkal se terheljétek őket, mert a szöveg ezt sem bírja el.
A gonosz akar győzni, de végül győz is.
Hagyjatok mindent olyannak, amilyen.
Akkor azonban úgy tűnik, hogy hiába is mesterkedtetek.
Darabként teljességgel előadhatatlan Szejfullina regénye.
Realitásként túlságosan gyermeteg, abszurditásként túl lapos, paródiaként túlságosan hosszú és unalmas. Egyszerűen elavult.
Színháztörténeti szempontból csak érdekességgé sivárodott.
Csak képzeletünk színpadán elképzelhető.
De mi különbözteti meg képzeletünk színpadát a valóditól?
S ha az egykori feljegyzéseknek hinni lehet, A Törvénysértők c. regénynek a Szovjetunióban sikere volt, Sztálin is szerette.
Megismételhető ez a siker?
A Monori Lili vezette Műhely a lehetetlent akarja, mert az élet káoszát nem akarja. Az előadás azokban a pillanatokban emelkedik a csúcsra,amikor a módszert megleli: a süketnéma ember színházát, a ma emberét, aki sohasem fogja megérteni a Gulágot.
És meghatározhatjuk-e egy kor színházművészetét azzal a darabbal, amit nem adtak elő, avagy azok a darabok határozzák meg egy kor színházi kultúráját, melyek előadásra kerülnek?
Schiller Haramiák című drámájának 1782-es mannheimi bemutatóján, ha az egykori jelentéseknek hinni lehet, a nézők hangosan zokogtak egymás vállán, mások összeverekedtek, s többen ájultan estek a székük alá.
Mert anélkül, hogy a színházi siker titkát meg kéne fejteni, mégis elmondható, hogy egy igazán mély s hosszú időkre érvényesnek mutatkozó színházi előadás olyan elementáris cinkosságot teremt a színtér és a nézőtér között, ami elől senki nem tudhat kitérni, s ilyenkor a színházat joggal érezhetjük egynek az őrült történelem hiányzókerekével. Nálatok, a ti előadásotokban ez létrejött.
Ilyenkor a színház valóban korszakot teremt. Szejfullina: Törvénysértők c. regényadaptációját Gyerekek a Gulágon címmel, máig 2015. augusztus 20-ig, nem adták elő színpadon. A képzelet előszínpadán maradt, tetszhalottként. Valami hiányzott hozzá, ami a képzelet színházát valódi színházzá teheti: a néző, a történelmi helyzet, a rendező, az idő, a díszlet, cenzúra engedélye, az épület,a gesztus vagy a színész.
Mert nincsen művészet, melynek egyszerre oly sok mindennel kéne számolnia, mint a színháznak. És mi történik akkor, ha egyszerre nagyon sok minden hiányzik? Megkésve életre keltett remekművekkel kiváltható-e az elementáris cinkosságnak azon állapota, mely történelmet képes teremteni? Vagyis ezeknek a történelmi pillanatoknak hiányában teremthető-e szerves színházi tradíció?
Ha e kérdésekbe jobban belegondolunk, akkor a magyar színházi játék borzasztótornyában vagyunk.
Kedves Monori Lili Egyesület!
Köszönöm, hogy a Gulágot a szegény gyerekkel együtt kihúztátok a feledés tornyából.
Sok sikert kíván további munkáitokhoz
Péter
Képzeljünk el egy színházat. Egy frissen ácsolt színpadot. Képzeljük el a nézőtér forró némaságát.
Régi színház legyen. Abból a korból való, amit a magyar színházi játék kezdetének szoktunk nevezni.
Lehet vendégfogadó szálája, ivó, vagy éppen kocsiszín.
A színpadon néhány gyertya lebegjen a légvonatban.
És képzeljünk el egy színésznőt is, aki a hősnőt fogja játszani: szép, fiatal nő, címeres páncélba öltözötten szóljon a színész.
Igyekezzünk a szerzői utasításokat betartani.
A színészt engedjük le a mennyezetről egy kötélen, s lássuk, amint „a holttestre akadt,irtózva rezzen.
A színen tehát legalább két oszlopnak kell lennie.
Ügyes gépészünk folyvást mozgassa a békákat, kígyókat és gyíkokat az álfalak mögül.
Most lenn vagyunk a mélyben, a borzasztótorony belsejében.
Ügyeljünk a szöveghűségre, a korhűségre, legyünk pontosak. Az egykori Szejfullina regényét, a Törvénysértőket rekonstruáljuk, a gulágon élő, és szerteszét csavargó 9 millió gyerekről. A szerző Ligyija Szejfullina., 1922.
Szövegét nem szabad átigazítanunk, peshedt helyett nem szükséges poshadtat mondani, a térdek ne reszkessenek vagy koccanjanak, hanem egészen nyugodtan kocogjanak, s amit elképzelünk, ne jelenet,hanem csakugyan jelenés legyen: jelenés abban az értelemben, ahogy az egykori néző, rendező, író és színész színházi jelenetként elképzelte: inkább az álombéli vagy túlvilági történéssel, mint az éber evilágisággal rokonnak, hiszen a Gulágot soha nem fogadhatjuk el.
Festessetek a kortinára valami gulágbeli horror jelenetet.
Alkalmazzatok széles és nagy gesztusokat, hogy a rossz látási viszonyok ellenére mindenki érthessen mindent még az utolsó sorban is.
Előadásotoknak azokat az egyszerű érzelmeket kell kiváltania, melyeket akkor éreztetek utoljára, amikor először vittek bábszínházba titeket.
A hihetetlennek kell hihetően megtörténnie.
A figuráknak ne kölcsönözzetek túlzottan nagy lelki mélységeket, mert az nincsen nekik, ám hangsúlyos filozofémákkal se terheljétek őket, mert a szöveg ezt sem bírja el.
A gonosz akar győzni, de végül győz is.
Hagyjatok mindent olyannak, amilyen.
Akkor azonban úgy tűnik, hogy hiába is mesterkedtetek.
Darabként teljességgel előadhatatlan Szejfullina regénye.
Realitásként túlságosan gyermeteg, abszurditásként túl lapos, paródiaként túlságosan hosszú és unalmas. Egyszerűen elavult.
Színháztörténeti szempontból csak érdekességgé sivárodott.
Csak képzeletünk színpadán elképzelhető.
De mi különbözteti meg képzeletünk színpadát a valóditól?
S ha az egykori feljegyzéseknek hinni lehet, A Törvénysértők c. regénynek a Szovjetunióban sikere volt, Sztálin is szerette.
Megismételhető ez a siker?
A Monori Lili vezette Műhely a lehetetlent akarja, mert az élet káoszát nem akarja. Az előadás azokban a pillanatokban emelkedik a csúcsra,amikor a módszert megleli: a süketnéma ember színházát, a ma emberét, aki sohasem fogja megérteni a Gulágot.
És meghatározhatjuk-e egy kor színházművészetét azzal a darabbal, amit nem adtak elő, avagy azok a darabok határozzák meg egy kor színházi kultúráját, melyek előadásra kerülnek?
Schiller Haramiák című drámájának 1782-es mannheimi bemutatóján, ha az egykori jelentéseknek hinni lehet, a nézők hangosan zokogtak egymás vállán, mások összeverekedtek, s többen ájultan estek a székük alá.
Mert anélkül, hogy a színházi siker titkát meg kéne fejteni, mégis elmondható, hogy egy igazán mély s hosszú időkre érvényesnek mutatkozó színházi előadás olyan elementáris cinkosságot teremt a színtér és a nézőtér között, ami elől senki nem tudhat kitérni, s ilyenkor a színházat joggal érezhetjük egynek az őrült történelem hiányzókerekével. Nálatok, a ti előadásotokban ez létrejött.
Ilyenkor a színház valóban korszakot teremt. Szejfullina: Törvénysértők c. regényadaptációját Gyerekek a Gulágon címmel, máig 2015. augusztus 20-ig, nem adták elő színpadon. A képzelet előszínpadán maradt, tetszhalottként. Valami hiányzott hozzá, ami a képzelet színházát valódi színházzá teheti: a néző, a történelmi helyzet, a rendező, az idő, a díszlet, cenzúra engedélye, az épület,a gesztus vagy a színész.
Mert nincsen művészet, melynek egyszerre oly sok mindennel kéne számolnia, mint a színháznak. És mi történik akkor, ha egyszerre nagyon sok minden hiányzik? Megkésve életre keltett remekművekkel kiváltható-e az elementáris cinkosságnak azon állapota, mely történelmet képes teremteni? Vagyis ezeknek a történelmi pillanatoknak hiányában teremthető-e szerves színházi tradíció?
Ha e kérdésekbe jobban belegondolunk, akkor a magyar színházi játék borzasztótornyában vagyunk.
Kedves Monori Lili Egyesület!
Köszönöm, hogy a Gulágot a szegény gyerekkel együtt kihúztátok a feledés tornyából.
Sok sikert kíván további munkáitokhoz
Péter
